Kecskeméti Zoltán fotóművész alig egy évtizedes, mégis termékeny művészi pályája 33 éves korában örökre lezárult. Talán épp ezen rövidsége miatt méltatlanul kevesen ismerik.

Szeretnénk megidézni azt a fiatal, mosolygós, vidám fiút, aki a kamera mögött ott volt. Mindössze egyetlen termékeny évtized adatott meg Zoltán számára, mégis teljes, gazdag életpályát tár elénk. Sokoldalú, színes világot, amely még a legnehezebb pillanatokban is az életről és az emberek szeretetéről szólt.

Munkássága nem csupán képek gyűjteménye, hanem a világ különleges, személyiségén átszűrt szubjektív megközelítése. Minden fotójában ott rejlik az a szenvedély, kíváncsiság és finom érzékenység, amely őt jellemezte. A fények és árnyékok dinamikája, a színek páratlan hangulata, a pillanatok tökéletes elkapása, vagy épp a szokatlan perspektívák mind-mind egy olyan fotográfust tükröznek, aki képes volt meglátni azt, amit mások talán nem is vettek észre.

Művészi szintre emelte még a sajtófotó zord, dokumentarista világát is. Fényképei képesek esztétikai tartalmat közvetíteni, akkor is, amikor azoknak fő célja az események hiteles ábrázolása. Gondosan megkomponált fotóin a vizuális elemek tudatosan irányítják tekintetünket, és olyan dinamikát vagy éppen feszültséget keltenek, amelyek mélyen belénk ivódnak.

Sokat utazott. Számára a cél mindig az emberek megismerése volt. Ők álltak mindenhol fotóinak középpontjában. Hiszen a táj szépsége mellett, a sokunknak ismeretlen, különleges világok, vidékek legfőbb alkotóelemét számára valójában az ember jelentette.

Az ember, akit Kecskeméti Zoltán képes volt bárhol a maga egyéni, intuitív módján látni. Megszólítani. És ami a legfontosabb, elkapni lényének legbensőbb pillanatát. Közvetlenségével, tekintetével nemcsak bizalmat kapott, hanem gyakran egy élet történetét is, amelyet az objektíven keresztül ezáltal oly szubjektíven örökített meg. Minden képe mögött ott voltak a fotókon szereplők által megélt emlékek, élmények és legfőképp az érzéseik.

Vagy épp maga az ember. Aki megörökíti, és akit megörökít. Örök körforgás ez. Kecskeméti Zoltán fotói a modern életre, a társadalmi változásokra vagy épp állandóságra reflektáló „döntő pillanatai” ezáltal alkotójuk saját szubjektumát jelenítik meg. Egy fotós pillanatnyi benyomásait az életről, a szépségről vagy a mérhetetlen fájdalomról. Nem másról, mint rólunk.